Ugrás a tartalomhoz

Heinrich Himmler

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Himmler
Himmler hivatalos SS-portréja
Himmler hivatalos SS-portréja
Az SS birodalmi vezetője
Hivatali idő
1929 – 1945
ElnökAdolf Hitler
ElődErhard Heiden
UtódKarl Hanke
A Német Birodalom belügyminisztere
Német Birodalom
Hivatali idő
1943. augusztus 24. – 1945. április 29.
KancellárAdolf Hitler
ElődWilhelm Frick
UtódWilhelm Stuckart
Katonai pályafutása
Csatái
Született1900. október 7.
München, Németország
Elhunyt1945. május 23. (44 évesen)
Lüneburg, Németország
SírhelyLüneburger Heide
PártNemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)
SzüleiAnna Heyder
Joseph Gebhard Himmler
HázastársaMargarete von Boden
Élettárs
  • Margarete Himmler
  • Hedwig Potthast
GyermekeiGudrun Burwitz
Foglalkozáspolitikus, agrármérnök
Iskolái
Halál okaciánmérgezés
Valláslapsed Catholic
Díjak
  • Grand Cross of the Imperial Order of the Red Arrows (1939, Heinrich Himmler, Reichfürer S.S. y Jefe de la Policía alemana)
  • Blood Order
  • NSDAP arany párt jelvénye
  • NSDAP szolgáltatási kitüntetése
  • Anschluss Medal
  • Sudetenland Medal
  • Memel Medal
  • Német Védőfal-érem
  • Honour Chevron for the Old Guard
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Az 1914/1918-as világháború jutalomkeresztje
  • Knight Grand Cross of the Military Order of Savoy
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Order of the Crown
  • Order of the Sacred Treasure, 1st Class
  • Rad kniežaťa Pribinu vojnovej SR 1939-45
  • Order of the Crown of King Zvonimir
  • Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1942. július 30.)
Heinrich Himmler aláírása
Heinrich Himmler aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Himmler témájú médiaállományokat.
Heinrich Himmler 1907-ben

Heinrich Luitpold Himmler (München, 1900. október 7. – Lüneburg, 1945. május 23.) a nemzetiszocialista Németország politikusa, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt magas rangú vezére, az SS vezetője. A második világháború alatt a nemzetiszocialista Németország második legbefolyásosabb embere volt Hitler után. Az összes rendőrségi és biztonsági erő, beleértve a Gestapót is, az ő irányítása alatt állt. Mint a koncentrációs táborok, a haláltáborok és a bevetési csoportok felügyelőjét, Himmlert körülbelül 5,5-6 millió zsidó, több mint kétszázezer cigány, kétmillió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel és több százezer kommunista, homoszexuális, valamint fizikailag és mentálisan sérült ember haláláért terhelte felelősség, de a felelősségre vonás elől öngyilkosságba menekült.

Élete

[szerkesztés]

Ifjú évei

[szerkesztés]

Heinrich Luitpold Himmler 1900. október 7-én született Münchenben. Szülei Joseph Gebhard Himmler tanár és Anne Marie Heyder. Ő volt a középső a 3 fivér közt. Testvérei Gebhard Ludwig Himmler (1898. július 29-1982. június 22.) és Ernst Hermann Himmler (1905. december 23-1945. május 2.).[1] Himmler szülei szigorúak voltak, gyerekeiket fegyelemben, katolikus módon nevelték.

A Heinrich nevet keresztapjától, Wittelsbach Henrik bajor hercegtől kapta. Heinrich Himmler édesapja a bajor herceg házitanítója volt.[2] Himmler abban a landshuti iskolában kezdte meg tanulmányait, ahol az apja igazgatóhelyettes volt. Szorgalmas, éles eszű és kitűnő tanulmányi eredményeket szerző diák volt. Az iskola mellett sakkozott, zongorázott, bélyegeket gyűjtött és kertészkedett. Erőfeszítései ellenére a testnevelésben nagyon gyengén teljesített és egész életét végigbetegeskedte.[3]

1914-ben kitört az első világháború. Mivel a hadi események nagyon foglalkoztatták, 1915-ben a landshuti kadétképző tagja lett. 1918-ban felfüggesztette tanulmányait, az apján keresztül a bajor herceg befolyásával elérte, hogy a 11. bajor hadtest tartalékos állományába tisztjelöltként felvegyék, de kiképzése még tartott, amikor a háború már véget ért. A nagy háború után 1919 és 1922 között agronómusnak tanult Münchenben a Technische Hochschulén, majd rövid ideig egy magángazdaságnál dolgozott gyakornokként.[4]

A politikai életben

[szerkesztés]

1922-től a katolicizmustól elfordult és germán regék, mondák, okkultizmus és az antiszemita pamfletek kerültek érdeklődési körébe. 1923 augusztusában belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP), párttagkönyve sorszáma 14 303. Mint a Röhm-féle félkatonai szervezet az SA (Sturmabteilung) tagja 1923 november 8–9-én részt vett a sikertelen müncheni nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérletben, a sörpuccsban. 1925-ben csatlakozott az SS-hez 168-as számú tagkönyvvel, amely SS akkor még az SA része volt. 1926-ban Alsó-Bajorország körzetvezetője (Gauleiter), majd 1927-ben helyettes birodalmi pártpropagandavezető lett. 1926 decemberében egy Bad Reichenhall-i hotelben szállt meg, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Margareta Siegrothtal. 1928. július 3-án nősült. Lánya, Gudrun 1929-ben született. 1929. január 6-án Adolf Hitler az SS birodalmi vezetőjévé nevezte ki. Ekkor a szervezetnek még csak 290 tagja volt, de a következő évben a nürnbergi pártnapokra – amelynek szervezője volt – már 3000 főre emelte ezt a létszámot. 1930-tól a Birodalmi Gyűlés tagja. Részt vett a hosszú kések éjszakájában, amikor 1934 nyarán leszámoltak az SA (Sturmabteilung) vezetőivel és Gregor Strasserrel, aki mentora és munkaadója volt.

1934-ben létrehozták a Gestapót (Geheime Staatspolizei), amelynek 1935-ben egy rövid ideig ő is parancsnoka volt. 1939-ben megalapították az RSHA-t (Reichssicherheitshauptamt, Birodalmi Biztonsági Főhivatal), vezetője Reinhard Heydrich. Ennek IV. hivatala lett a Gestapo, az élén végig Heinrich „Gestapo” Müller állt. 1936–1943 között a belügyminisztérium államtitkáraként a német rendőrség vezetője. 1943 augusztusától birodalmi belügyminiszter. 1944-től a németországi fegyveres csapatok főparancsnoka tisztséget is betöltötte.

Himmler a zsidókról

[szerkesztés]

1933 márciusában Hitler kancellári kinevezése után azonnal megépítették az első koncentrációs tábort a politikai ellenfelek és szakszervezeti vezetők elzárására. A koncentrációs táborok célját Himmler változtatta meg, amikor 1934-35-ben az SS átvette az összes tábor felügyeletét.

A poseni beszéd

[szerkesztés]

1943. október 4-én Himmler beszédet tartott a zsidók kiirtásáról Posenben az SS csúcsvezetői előtt. Részlet a beszédből (audio):

Itt egy nagyon nehéz kérdést szeretnék nagyon nyíltan felhozni. Most nagyon nyíltan beszélhetünk egymás között, és még soha nem vitattuk meg ezt nyilvánosan. Ugyanúgy, ahogyan 1934. június 30-án nem haboztunk, hogy parancs szerint kötelességünket elvégezzük, és elbukott bajtársainkat falhoz állítottuk és kivégeztük, soha nem beszéltünk róla eddig sem, soha nem is fogunk róla beszélni. Adjunk hálát Istennek, hogy olyan magától értetődő bátorság volt bennünk, soha nem beszéltük meg magunk között, és soha nem beszéltünk róla. Mindannyian elrémültünk, és mindenki világosan megértette, hogy legközelebb mit kell tennünk, amikor a parancs megérkezik, és amikor az szükséges lesz.
A „zsidó kitelepítésről” beszélek: a zsidó nép kiirtásáról. Ez az egyik olyan dolog, amit könnyű kimondani. "A zsidó embereket kiirtják" – mondja minden párttag, "teljesen világos, hogy a tervünk része, magvát szakasztani a zsidóknak, megsemmisítjük őket, ha!’, egy aprócska kis ügy." És akkor megjelenik a megmaradt 80 millió német, és mindegyiknek van egy tisztes zsidaja. Azt mondják, a többiek mind disznók, de ez egy különleges egyed, csodálatos zsidó. De egyikük sem volt tanúja, és egyiküknek sem kellett elviselnie. Legtöbbetek itt tudja, hogy mit jelent, amikor 100 hulla fekszik egymás mellett, vagy amikor 500, vagy amikor 1000. Keménnyé tett minket ennek elviselése, hogy ezzel egyidejűleg tisztességes emberek maradtunk – eltekintve az emberi gyengeségek miatti kivételektől -, és ez egy olyan dicsőséges fejezet, amelyről nem beszéltünk és nem is fogunk beszélni. Mert tudjuk, milyen nehézséget jelentene számunkra, ha minden városban, mint titkos szabotőrök, agitátorok és gúnyolódók a zsidók megmaradnának, a bombázásokkal, a háború terhei és nehézségei közepette. Ha a zsidók még mindig a német nemzet részei maradnának, akkor valószínűleg ugyan abba az állapotba érkeznénk, mint ahol 1916-ban és a 17-ben voltunk …

A háború vége és Himmler halála

[szerkesztés]

1944–45 telén a Waffen-SS tagjainak száma 910 ezer fő volt (papíron a becsült számuk 2 millió). 1945 tavaszán Himmler is belátta, hogy a háború elveszett, a Német Birodalom elbukott. Ezért elutazott Lübeckbe, hogy ott Bernadotte Folke svéd diplomata segítségével nyugatra szökhessen. Áprilisban különbéke-kísérletei miatt Hitler megfosztotta minden tisztségétől, és a pártból is kizárták.

A háború után jellegzetes bajszát levágta, majd a többi menekülő közé próbált elvegyülni. Két komoly hibát is elkövetett, egyrészt a német tábori csendőrség egyenruhájában menekült, pedig a szövetségesek az ezen testülethez tartozó összes személyt letartóztatták, másrészt a többiek leharcolt ruhájával szemben vadonatúj egyenruhában volt, ezzel külön gyanússá vált. 1945. május 20-án brit hadifogságba került, majd 4 nappal később Lüneburgban vitatott körülmények között öngyilkos lett.

Családja

[szerkesztés]

Felesége Margarete Boden, akivel egy üdülőhelyen ismerkedtek össze. Természetesen aranyszőke volt és kék szemű, bár Himmlernél nyolc évvel idősebb. 1928 nyarán házasodtak össze. Két gyermeket neveltek. Csak az egyikük volt vér szerinti: lányuk, Gudrun Himmler, akit a családban csak „kiskutyának” (Püppi) hívtak. Mivel Margónak nem születhetett több gyermeke, örökbe fogadtak egy kisfiút, akit – Gudrunnal együtt – felneveltek. Családi élete sem volt rendben: a Reichsführer szeretőjévé tette a titkárnőjét, Hedwig Potthastot, aki két gyermeket szült neki. Gudrun a háború után férjhez ment egy újságíróhoz, és felvette annak családnevét (Burwitz). Apjához hasonló nézeteket vallva aktív neonáci tevékenységet folytatott.

Film

[szerkesztés]
  • Henrich Himmlerről Romuald Karmakar 2001-ben Himmler-Projekt címen filmet készített.

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Himmler. Egy tömeggyilkos magánélete. Heinrich Himmler a feleségével váltott leveleinek tükrében, 1927–1945; szerk., jegyz. Katrin Himmler és Michael Wildt, ford. Barabás József; Kossuth, Budapest, 2015 (History könyvek)
  • A terror megszervezése. Heinrich Himmler szolgálati naptára, 1943–1945; ford. Tuza Csilla; Európa, Bp., 2021

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Heinz Höhne Red glave smrti: Priča o Hitlerovom SS-u, London: Pan Books Ltd. 1972 (ISBN 0-330-02963-0).
  2. ↑ Breitman. 9. oldal
  3. ↑ Breitman. 11. oldal
  4. ↑ Breitman. 12. oldal

Források

[szerkesztés]

Magyar nyelvű

[szerkesztés]
  • A rombolás anatómiája; ford. Dankó Zoltán, Csaba Ferenc; Háttér, Budapest, 2001 (Lélek kontroll)

Német nyelvű

[szerkesztés]
  • Josef Ackermann: Heinrich Himmler als Ideologe. Musterschmidt, Göttingen 1970
  • Alfred Andersch: Der Vater eines Mörders. Diogenes Verlag, Zürich 1991 ISBN 3-257-01597-6.
  • Richard Breitman: Heinrich Himmler. Der Architekt der "Endlösung" Zürich u.a. 2000
  • Joachim C. Fest: Heinrich Himmler. Kleinbürger und Großinquisitor in ders.: Das Gesicht des Dritten Reiches. Profile einer totalitären Herrschaft (11. Auflage). Piper, München und Zürich 1993 ISBN 3-492-11842-9, S. 156-175
  • Erich Fromm: Anatomie der menschlichen Destruktivität. Original USA 1973; deutsch 1974
  • Heinrich Fraenkel, Roger Manvell: Himmler. Kleinbürger und Massenmörder. Ullstein, Frankfurt am Main und Berlin 1965
  • Frank Helzel: Ein König, ein Reichsführer und der Wilde Osten. Heinrich I. (919-936) in der Selbstwahrnehmung der Deutschen. Bielefeld: transcript, 2004 ISBN 3-89942-178-7.
  • Frank Helzel: Himmlers und Hitlers Symbolpolitik mit mittelalterlichen Herrschern – König *Heinrich I. (919-936) und Kaiser Otto I. (936-973)in ihren nationalgeschichtlichen Rollen, PDF
  • Katrin Himmler: Die Brüder Himmler. Eine deutsche Familiengeschichte. S. Fischer Verlag, Frankfurt a. M. 2005 ISBN 3-10-033629-1.
  • Stephan Lehnstaedt: Das Reichsministerium des Innern unter Heinrich Himmler 1943-1945. Nachweis, Zusfssg.. In: ifz heft4-2006
  • Peter Padfield: Himmler. Reichsführer-SS. Cassel & Co, London 2001 ISBN 0-304-35839-8.
  • Bradley F. Smith: Heinrich Himmler 1900-1926. Sein Weg in den deutschen Faschismus. München 1979 (Orig.: Heinrich Himmler. A Nazi in the Making. Stanford 1971)
  • Franz Wegener: Heinrich Himmler. Deutscher Spiritismus, französischer Okkultismus und der Reichsführer SS. KFVR, Gladbeck 2004 ISBN 3-931300-15-3.
  • Peter Witte, Michael Wildt, Martina Voigt (Hrsg.): Der Dienstkalender Heinrich Himmlers 1941/42. Hans Christians Verlag, Hamburg 1999 ISBN 3-7672-1329-X.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Heinrich Himmler
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Himmler témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinrich_Himmler&oldid=27089575”