Mihail Kuzmics Jangel

Mihail Kuzmics Jangel
Született	1911. október 25. 1911. november 7. Kirensky Uyezd
Elhunyt	1971. október 25. (60 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz Szovjet-Oroszország szovjet
Foglalkozása	fedélzeti mérnök mérnök
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	Moszkvai Repülési Intézet (1931–1937)
Kitüntetései	Moszkva Védelméért emlékérem VDNKh gold medal Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Moszkva 800. évfordulója emlékérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Lenin-rend (1956. április 20.) Lenin-rend (1959. június 26.) Sarló és kalapács érem (1959. június 26.) Lenin-díj (1960) Sarló és kalapács érem (1961. június 17.) Lenin-rend (1961. október 25.) A Szovjetunió Állami Díja (1967) Lenin-rend (1969. július 23.) Korolev Gold Medal (1970) Októberi Forradalom érdemrend (1971. április 26.)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Mihail Kuzmics Jangel aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Kuzmics Jangel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihail Kuzmics Jangel (oroszul: Михаил Кузьмич Янгель; Zirjanova, 1911. november 7. – Moszkva, 1971. október 25.) orosz nemzetiségű szovjet mérnök, rakétatervező, akadémikus.

Életpálya

Az Irkutszki kormányzóság Zirjanova falujában született 1911-ben sokgyerekes paraszti családba. Miután 1926-ban elvégezte az elemi iskola 6. osztályát, a Moszkvában élő bátyjához, Konsztantyinhoz utazott. Egy nyomdában helyezkedett el, mellette folytatta a tanulmányait. 1937-ben szerzett diplomát Moszkvában a Repülési Egyetemen. Tanulmányait befejezve a repülőgépiparban, dolgozott. Az ötvenes évektől a űrhajózási hordozórakéták főkonstruktőre volt. Híres repülőgép-tervezőkkel Polikarpov és Artyom Mikojan dolgozott. 1946–1948 között a Szovjetunió Repülőgépipari Minisztériumában dolgozott, ahol a repülőgépfejlesztések koordinálását végezte. 1950-ben került a Központi Gépgyártási Tudományos Kutatóintézethez (NII–88), ahol csoportvezető, majd Szergej Koroljov helyettese is volt. 1952–1953-ban Jangel volt az NII–88 főmérnöke és igazgatója. 1954-től az ukrajnai Dnyipropetrovszkban (ukránul: Дніпропетровськ, oroszul: Днепропетровск) önálló tervezőirodát, a Junozsnoje tervezőirodát (OKB–586) vezette. Az intézet feladata volt olyan interkontinentális ballisztikus rakétákat fejleszteni, amelyek atomrobbanófejjel ellátva képesek voltak csapást mérni ellenséges területre. Egyik úttörője volt a folyékony üzemanyagú rakéták alkalmazásának.

Ballisztikus rakéták

• az R–12 Dvina (NATO-kódja: SS–4 Sandal) volt az első közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta,
• az R–16 első generációs interkontinentális ballisztikus rakéta,
• az R–36 interkontinentális ballisztikus rakéta alkotta a szovjet stratégiai rakétacsapatok fegyverzetének gerincét.
• a Vertyikal az 1970-es, 1980-as években az Interkozmosz együttműködés keretében indított geofizikai rakétaszondák a Juzsnoje Tervezőirodában kifejlesztett és a Juzsmas (ma: Pivdenmas) vállalat által gyártott R–14U egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú, közepes hatótávolságú ballisztikus rakétán alapult.

Szakmai sikerek

• kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést,
• négyszer kapta meg a Lenin-rendet,
• 1967-ben Lenin Díjat kapott,
• több katonai és polgári kitüntetés tulajdonosa,
• több alkalommal alkalmazták nevét utcák, illetve metróállomás meghatározásánál,
• a Holdon krátert neveztek el róla,
• 1978-ban felfedezett 3039-es kisebb bolygó viseli a nevét.

Források

• Mihail Jangel életrajza a CNIIMas honlapján (oroszul)
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Kapcsolódó szócikk

• Nyegyelin-katasztrófa